A sport mindig
fontos szerepet toltott be az eletemben. 4 eves koromban kezdtem a
ritmikus sportgimnasztikat es a korcsolyat, uszassal es balettel
egyutt. A korcsolya - es kesobb szinkron korcsolya nagy hatassal volt
ram. Semmilyen mas sportban nem tapasztaltam ilyen szabad
mozgasformat, eleganciat, improvizaciot es szenvedelyt. A kemeny
edzessel toltott evek, vilagbajnoksagok es valogatottban valo
reszvetel tobbet tanitott nekem arrol, hogy mit jelent embernek
lenni, mint barmelyik iskolam.
2008-ban
valasztanom kellett imadott sportom es jovobeli hivatasom kozott -
igy uj kalandok utan kellett neznem. A sieles szerelem volt elso
latasra, de (hala Istennek) Magyarorszagon nincs ho egesz evben, igy
ez csak idoszakos sportkent elerheto szamomra. Legkorabbi emlekeim
koze tartozik, ahogy nagyapam tanitott biciklizni a Balaton partjan,
megsem gondoltam sosem, hogy a bicajozas szeretete megkozitheti a
korcsolyazaset. Vegsosoron csak tekerni kell, nem? Megis 20 evvel az
emlitett emlekek utan ujra szerelmes lettem. Koszonet erte Toth
Balazsnak, akinek a lelkesedese rendkivul ragalyos volt.
A
biciklizes uj dimenzioit nyitotta meg elottem, amikor megvasaroltam
Beloved bicajt - aki egy korulbelul 15 eves TREK OCLV orszaguti
szepseg. Igazi aszfaltszaggato. Vele fogok nekivagni a kalandnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése