2014. június 3., kedd

Harold Hill - Harwich

Eljott a varva vart nap es nem kicsi gomboccal a torkomban cipeltem le a rendeloi lakas emeleterol a csomagomat. Sokkal nehezebb lett, mint eredetileg terveztem, kb 10 kiloval tobb. A bicajt kivittem a parkoloba, ratettem az utanfutot, bele a taskat es ra az egyebeket, gyors muszaki ellenorzes (amennyire tolem kitelik), majd bucsut vettem a norszoktol es allatorvos kollegaktol. Rajtam kivul mindenki nagyon relaxalt volt, fotozkodtak, viccelodtek, de en nagyon aggodtam, hogy hogy fogom megmozgatni ezt a batar nagy szerelvenyt.


Elso utam a bankba vezetett, ahol meg el kellett intezni par dolgot (kartyaaktivalas kulfoldre, keszpenz-kivetel, stb.) A Lloyds elott leparkoltam a pereputtyot (ennek mar nem kis sikere volt), majd miutan vegeztem, elindultam Harwich iranyaba. 

Azaz indultam volna, ha kb. 200 metere levo korforgalomnal a korabban mar emlegetett R-clip az egyik oldalon nem dont ugy, hogy folyton kiesik (ennek kovetkezteben utanfuto feloldalasan leugrik a tengelyrol, majd eldol oldalra). Ketsegbeeses, betonon R-clip keresese es sirogorcs veszes kozeledese kozben szerencsere megtalaltam a kis femdarabot, visszaraktam, mentem tovabb. Gondoltam magamban, van ilyen. Kb. 500 meter mulva, amikor mar eleredt az eso, az egesz megismetlodott. Annyi volt a nehezites, hogy mar volt egy kis sar is, de szerencsere konnyen megtalaltam. Most mar meg voltam gyozodve rola, hogy nem hagyom el Romfordot, maximum egy taxiban, ami elvisz Harwichig, ott felszallok a kompra es kidobalom az osszes cuccomat es egy nadrag-egy poloban folytatom az egesz utat.

De hat ez megsem volt elfogadhato terv, igy azt alkalmaztam, amit mar korabban is a Chelmsfordi versenyen (igaz, akkor meg azt hittem, h paranoiabol), ket kis muanyag gyorskotozovel rakotottem az R-clipet az utanfuto villajara, igy az remenyeim szerint maradt volna a helyen. Meglehetosen felve folytattam az utat, de szerencsere tobb ilyen muszaki gondom mar nem akadt.

Igy tehat a tervezett 9-es indulas helyett boven 10 utan kezdhettem el rendesen tekerni, kezdetben ismeros uton, Chelmsford fele, majd Braintree, Colchester es onnan Harwich iranyaba. Az angol idojaras kb. deltol igazi arcat mutatta, esett az eso 4-ig, amikor elmentek a felhok es szepen kisutott a nap. Mivel az SPD-cipom csupa halo, tettem ra esovedot, ami teljes megdobbenesemre zsenialisan funkcionalt. Az esokabat is teljesen szarazon tartott, csak a nadragom azott el, mert lusta voltam a pakk legmelyerol kibanyaszni az esonadragot (szerencsere nem volt hideg).

Miutan nekiindultam, meglepoen jol haladtam annak ellenere, hogy a megvaltozott sulyu utanfutohoz epp ugy hozza kellett szokni, mint az elso alkalommal, olyan volt, mintha nem is gyakoroltam volna egyaltalan. De menni kellett, tehat en mentem, huztam-toltam, dombnak fel, dombrol le. Az evest eroltetni kellett, mert annyira aggodtam, hogy egy falatot sem kivantam, egyesevel kellett lekuszkodni, de muszaj volt.

A leghuzosabb reszek az A12 melletiek voltak, ahol zuhogott az eso es egy kis padkan kellett tekerni. Relativ biztonsagban voltam, mert nem az autosavban kellett mennem, de az osszes kamion beteritett sarral, vizzel, stb es ahogy elhuztak mellettem, a szellokesek majdnem lesodortak a bicajrol.

4 ora korul mar egesz kozel ertem Harwich-hoz, a tervezett 110 km-bol alig 20-25 volt hatra, igy amikor meglattam ezt a tablat, muszaj volt nekiallnom kicsit fotozkodni :) GO BANANAS!!!!!


Itt mar egeszen el tudtam keozelni, hogy el tudok tekerni Harwich-ig (es ez egyben remenyt adott ra, hogy el tudok bicajozni hazaig, hiszen az elso nap lett az egyik leghuzosabb, mertnem akartam Angliaban ket napot eltolteni). Az utolso kilometerek meglehetosen lassan teltek, de nagyon hangulatos reszeken mentem keresztul, elveztem. 6 ora korul erkeztem meg Harwich-ba, aholis elrontottam egy kanyart (mint elotte is mar sokat es a jovoben is biztosan meg vegtelen szamut :) de ez a hiba azt eredmenyezte, hogy az egesz varoson atmasztam (mert egy dombon fekszik), majd legurultam a tuloldalon es ott konstataltam, hogy maszhatok vissza. 

A kikoto kozeleben megkerdeztem helyieket, hogy hol van egy pub, hiszen ugy ereztem, hogy megerdemlek egy kiados vacsorat (ehes tovabbra sem voltam) es egy cidert, mire mondtak, hogy kozel van, fel kell csak menni a dombon, le a tuloldalon es mar ott is vagyok. Nagyon kedvesek voltak, igy nem volt szivem megkerdezni toluk, hogy "Nooooormaaaaalis? Ugy nezek ki, mint aki meg egyszer meg tudja maszni azt a dombot??!!", igy aztan az utca vegeben levo furcsa pub / indiai helyre ultem be (brutto 50 meterre :) es ez tokeletes is volt. 


Megvacsoraztam szepen, majd vartam Kinga-t, Lucie-t es Dale-t, akik Bury St. Edmunds-bol es Thetford-bol jottek engem kikiserni a komphoz. Mire ok odaertek, en mar par extra reteget felvettem, mert kezdett huvosodni es a faradtsag miatt is jobban faztam.


Kingaektol kaptam egy csucs polot is, amit mindenkepp fogok hordani, amint nem szakad az eso allo nap :) Kedvenc reszem: If you can read this please put me back on my bike! :) 


10 ora elott kicsivel elindultam a komphoz, ami kicsit felelmetes volt, mert vaksotet volt es a hajoallomas (ahogy az lenni szokott) egy ipari teruleten volt. De szepen odaertem (kb. 5perc volt), felengedtek a kompra (az autok kozott), majd elnyelt a gigantikus balna. Teljesen Jonas eleterzes volt bemenni ebbe a hatalmas hasba, ami kb. 4 db 10 emeletes lakotelepi tombot tett ki. Mar utaztam ilyen nagy hajoval, de valoszinuleg mivel most biciklivel voltam es besetaltam, teljesen mas erzes volt. Megkaptam a szobamhoz a kulcsot es kenyelembe heyeztem magam. A szoba felulmulta az osszes elvarasomat, bar picike volt, nagyon kenyelmes, a zuhany forro (!!!!) es volt sok konnektor (nem csak angol dugaljjal). Az egyetlen dolog, ami a teljes wellnesshez hianyzott, az a hajszarito volt, de hat mindent nem lehet azert es en azert is vegtelenul halas voltam, hogy forro volt a zuhany :) Deep heat cream a belso combizmokra es irany az agy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése