2014. június 5., csütörtök

Burgh-Haamstede - Bruges

Reggel fel 8-kor azva-fazva ebredtem es meg mindig szakadt az eso. Felmentve ereztem magam a rohanas alol emiatt, ugyhogy meg picit visszabobiskoltam, fel fullel hallgatva a satron kopogo esocseppek hangjat, keszen arra, hogy ha veletlenul abbahagyja, akkor mar szaladok is. Nade oregasszony nem gyorsvonat, szepen elallt az eso, el is mentem fogat mosni, de mire visszaertem, mar zuhogott megint. Okosan nyitva hagytam a sator ajtajat "hadd szellozzon" jeligevel, tehat a halozsak egy resze is elazott meg minden ami a kornyeken volt.

Vegul megis megkonyorult rajtam az idojaras, legalabbis szakaszosan, kis idokre, ugyhogy egy-egy zuhe kozott menekitettem a dolgaimat a mar jol bevalt mellekesbe. Ugyis kellett tolteni a telefont, mert az akkumulator-tok, ami addig szuperul funkcionalt, ategnapi esoben valoszinuleg beazott es feladta a szolgalatot.

A satrat meg allni hagytam kicsit annak remenyeben, hogy hatha kicsit kiszarad (haha). Amikor kimentem, rogton tarsasagom is akadt, a kacsak jottek utanam es akarmerre mentem, kovettek. Nagyon cukik voltak! Hatterben a kis ejszakai bazisom.



Amikor mar teljesen remenytelennek tunt a helyzet es a WC-bol is kineztek az odajarok, felszedelozkodtem es elindultam. Nagy volt a dilemma, hogy visszavegyem-e a vizes ruhakat vizes SPD-vel vagy inkabb probaljak meg szaraz ruhakat venni es kockaztatni, hogy mindenem elazik vegleg. Hosszas tanakodas utan arra jutottam, hogy hagyok egy meleg szaraz pulcsit es a szandalomat is kiprobalom. Amilyen maniakus vagyok, szerintem amiota SPD-t hasznalok (kb. 5 eve), osszesen 300 meternel tobbet nem tettem meg "normal" cipoben biciklin. Kicsit aggodtam is, mert annak idejen a terdproblemamat 99%-ban ez oldotta meg (hogy huzni is tudtam, nemcsak tolni - HUZZAD-TOLJAD!!!!!), de ugy dontottem, hogy ha nagyon szornyu, akkor meg mindig raerek belebujni a jeghideg, vizes cipobe. Esokabat, esonadrag immaron rutinosan mindig keznel volt, es kb. az 5. perctol megerkezesig folyamatosan hordtam oket. 

Eljott tehat a varva vart pillanat, vegre nekivaghattam a North Sea Cycle Route deli reszenek, amire annyira vartam. 

TEHAT. Az, amivel az idojaras fogadott, nem volt semmi. Orkan ereju szellokesek, soha nem konstans, hanem mindig lokdos valamilyen nem vart iranybol, mindez szakado esovel kombinalva. A szel olyan durva volt (tudom, tegnap is azt irtam, h durva volt, de az a maihoz kepest semmi), hogy nehany szakaszon komolyan gondolkoztam rajta, hogy nem fog menni, mert teljes erobol tekertem, a terdem szurt, mint a fene, es megsem haladtam semmit. Sarkkutato-eleterzes:



Utkozben arra is rajottem am, higy ha egy orszag hires a szeleromuveirol, akkor annak valoszinuleg oka van. Nobel-dijas felismeresem nem sokat segitett az aktualis helyzeten, ott es akkor meg kellett kuzdeni az elemekkel. A vihar delrol jott, en eszakrol, igy pontosan keresztul kellett rajta tekerni.



Mire a Vlissingen-Breskens komphoz ertem, elvonult a nagyja, igy megengedtem magamnak egy kavet a kikotoben a ragyogo napsutesben.


Breskensbol Sluis fele vettem az iranyt, ahonnan mar csak egy lepes Belgium. Sluis nagyon hangulatos kis varos, sajnaltam, hogy nem tudtam megallni kicsit hosszabban, mindenki uldogelt a kavehazak teraszain, de engem szoritott az ido, mert szereettem volna mar odaerni a szallashelyre.


A foteren meg tarsasagom is akadt:


Es az elmaradhatatlan bicikli & viz idill:


Innen mar vegig a csatorna mellett vezetett az ut, egyenesen Bruges-be. Rengeteg bicajos volt mindenhol.


A bicajut minosege nem volt mindenhol csucsszuper, de alapvetoen lehetett rajta kozlekedni es el volt valasztva az autoktol.


Bruges hataraban mar majdnem teljesen lemerult a telefonom, igy kikapcsoltam a GPS-t es nekialltam hagyomanyos modon terkepeszkedni. A korabban lehagyott (tapsvihar? :) bicajosok most utolertek es nagyon kedvesen elvezettek a szallashelyre (lehet, hogy nem volt meggyozo, ahogy neztem a terkepet?!). Ami az utakat illeti: a macskako mindenhol elegge megviselt engem is es a bicajt is, raadasul ujdonsult barataim a legzegzugosabb utcakon navigaltak. 

Eljutottam a hostelbe, ahol bejelentkeztem majd megvalositottam az igazi menekulttabort: az agyamrol minden szogben es alakban logott a szaradni kitett sator, a vizes ruhak, a polifoam, stb. Az SPD-cipo olyan remenytelenul vizesnek tunt, hogy inkabb elvittem egy szaritoba, ahol 1ora szaritas utan nagyjabol elfogadhato lett. Mar elore is felek, hogy egy nap vizes aszalas utan milyen szaga lesz kesobb... Ez annal is inkabb kar, mert ennek a ciponek soha nem volt szaga es attol tartok, hogy eme boldog eranak most vege.

Mindezek utan elmentem egyet enni: tradicionalis gombas-csirkes-tesztas-parolt zoldseges-salatas valamit, ami isteni finom volt es meg egy igazi fekete belga sor is dukalt hozza. Hazafele bicikli nelkul is gurultam :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése